Majdnem napra pontosan 3 hónapja kérte meg a kezem. Most arról szeretnék egy kicsit értekezni, hogy mi történik - legalábbis velünk mi történt - a lánykérés után.

1. Facebook poszt / állapotfrissítés / pánikszerű telefonálás

Bármennyire tökéletesnek is éltem meg az estét, egy dolgot nehezményeztem. És bár már túl vagyunk rajta, azért ha "újraforgatnánk", ezt másképp szeretném. 

Ugye drága vőlegényem nagyon jól megszervezte az estét, olyan technikai részleteket is beleértve, hogy ha esetleg a megfelelő pillanatban ital lesz a kezünkben, melyikünkét ki fogja meg - az övét Magyar, az enyémet Fefe -, vagy fordítva, már nem emlékszem..a lényeg, hogy ezzel is számolt. Mint ahogy azzal is, hogy készüljön egy biztos videófelvétel. Azaz a barátai között volt egy beépített operatőr. Lezajlott az esemény, aztán befejeződött a koncert, majd kimentünk a pulthoz venni egy üveg pezsgőt, hogy ünnepeljünk. Közben kérdezgettem, hogy mióta szervezte, hogy csinálta, ki tudott róla. Mondta, hogy a jelenlévő kis összeesküvő társaságon kívül senki nem tudott róla..még a legközelebb apukám járt a dologhoz, de hozzá is csak az engedélykérés érkezett még jó fél évvel korábban, illetve az ígéret, hogy még idén sor kerül a dologra - semmi konkrétum. Elképzeltem, hogy milyen vicces lesz majd személyesen elmondani mindenkinek. Gyorsan lepörgettem a fejemben, hogy kivel mikorra van találkozó megbeszélve: "Hogy fognak örülni a szüleim, te jó ég! Akkor ki kéne menni Rákoshegyre a hétvégén.. A húgomnak viszont muszáj üzenetben, vagy jobb esetben facetime-on elújságolnom..pedig mennyire jó lenne élőben. És a legjobb barátnőm...." Vele 4 nappal későbbre volt megbeszélve egy találkozó, és kitaláltam, hogy majd az orra alá dugom a gyűrűt, és sikítozva ugrálunk, mint a filmekben. Tényleg ez lett volna. HA....

Ha a kedves operatőr nem tette volna fel - minden előzetes bejelentés nélkül - szinte azonnal facebookra a videót. Átfutott egy röpke pillanatra az agyamon, hogy elkérem a felvételt - akkor legalább kiderült volna, hogy mi a szándéka vele -, de aztán úgy voltam vele, hogy ráér. Az meg se fordult a fejemben, hogy feltölti, mivel tudtam, hogy tudja, hogy egyikünk szüleinek sincs halvány lila gőze sem a tervekről.

Egyszercsak, amikor elővettem a telefonomat, azt láttam, hogy kismillió értesítést és üzenetet kaptam facebookon: "XY kommentelt a videóhoz, amin be vagy jelölve". Nem....nem, az nem lehet. De bizony. Úgyhogy hajnali fél 1 körül kezdhettem azzal, hogy felhívtam legalább anyukámat és apukámat, hogy ha feltévednének facebookra - akár reggel is - ne onnan tudják meg, hogy a lányukat eljegyezték. Persze mindketten aludtak már..és azt se tudtam mit mondjak. "Mmm, csak szólni akartam, hogy izéé..mármint el akartam újságolni, hogy..szóval Dávid megkérte a kezem az előbb. És személyesen akartam elmondani, de egy idióta már fel is töltötte a lánykéréses videót facebookra."  Apukám fel se fogta mit mondok, hamar le is rázott azzal, hogy majd másnap visszahív, anyukám meg nem vette fel először - de nagy facebookos, úgyhogy neki végül aggodalmamban kénytelen voltam üzenetben megírni - aztán arra felébredt és visszahívott. Mindegy, rém kellemetlen volt így közölni, de még mindig jobb, mintha másnap reggel egy sasszemű rokon világít rá, vagy maguktól veszik észre, és nem tőlem hallják. 

A barátnőmmel nem számoltam akkor rögtön, mert nem nagyon szokott facebookon lógni, úgyhogy reméltem, hogy ráér reggel felhívni. Ráadásul több helyen dolgozik, sokat ügyel, nem tudhattam, hogy éppen beteggel van, vagy hulla fáradtan pihen otthon, netán azon ritka alkalmak egyikén zavarnám meg az éjszakai telefonommal, amikor épp próbál minőségi időt tölteni a férjével. Úgyhogy őt is és mindenki mást - nagyszülőket, tesómat - másnapra hagytam, és a továbbiakban már csak ünnepeltünk.

Persze nagyjából 3 perccel azután sikerült felhívnom - pedig vele kezdtem a sort reggel -, hogy megpillantotta a hírfolyamán. Rosszul is esett neki, és meg is értem. Én a mai napig emlékszem a pillanatra, amikor ő közölte, hogy a (most már férje) barátja megkérte a kezét: a metrón ültem, aerobikra mentem, ő pedig - tőlünk akkoriban merőben szokatlan módon - felhívott telefonon. Nem holmi facebook posztból értesültem a reggeli kávém mellett.

2. Az eufória, és az esküvőszervező üzemmód

Ez a része nyilván inkább engem érint, a becses vőlegényt kevésbé, vagy csak részben. Napokig csak nézegettem a gyűrűmet, képeket csináltam róla, megírtam az előző blogbejegyzést, válaszoltam az üzenetekre, gratulációkra, értesítettem a többi ismerőst/rokont/barátot, akikre esetleg az első körben nem jutott idő/energia. Újra és újra elmeséltem a részletes történetet az érdeklődőknek - ez a része mindkettőnkre vonatkozik, Dávidot még a velvet.hu is megkereste. Aztán vettem esküvői magazinokat (szám szerint kettőt), lájkoltam menyasszonyi ruhás oldalakat, esküvői fotósokat, kicseréltem a borító- és profilképemet, elkértem az Akvárium Klub fotósától a térdelős képek eredetijét, jól megphotoshoppoltam őket, és kigondoltam mi mindent szeretnék velük kezdeni. Pinteresten és Instagramon ötleteket gyűjtöttem, pénzügyi dolgokon kezdtem aggódni, kicsit elszállt velem a ló, aztán visszatértem a földre. Majd esküvő kiállításra akartam menni, újabb szervezési hullám tört rám, helyszíneket nézegettem, amik beleférnek a dekor elképzelésembet..aztán szépen lenyugodtam. Megbeszéltük, hogy nem 2017-ben lesz az esküvő, hanem csak 2018-ban, és azóta elő se vettük a témát. Néha persze szóba kerül, de inkább csak érintőlegesen, semminemű szervezkedés nem zajlik. Most jegyesek vagyunk, és azt a pár napos őrülethullámot leszámítva, ezt élvezzük ki, egyelőre nem agyalunk semmin.

3. Jóindulatú érdeklődők

Ez valószínűleg természetes velejárója a dolognak, de attól még nem kevésbé bosszantó. Századik alkalommal ugyanis megválaszolni ugyanazokat a kérdéseket baromi unalmas. Főleg, hogy nagy részükre nem tudom/nem tudjuk a válasz. A legnagyobb aduász természetesen a: Mikor lesz az esküvő? Ezt már volt, aki másnap reggel megkérdezte. Honnan a fészkes fenéből lenne időpont, ha még 24 óra sem telt el a lánykérés óta? Tudom, hogy mindenkit érdekel, engem is érdekelne, de ez nem olyan dolog, amit az ember rögtön eldönt. 

Ide tartozik az összes, az esküvő részleteire irányuló érdeklődés: Lesz templomi szertartás? Hány főre tervezitek? Lesz menyasszonytánc? Akkor a torta a Végváriból lesz, ugye? Menjek fodrászhoz? (igen, ez is elhangzott!! :D) Mekkora keret van rá? A szüleitek beszállnak a költségekbe? Miből fizetitek? Milyen ruhád lesz? Hol akarjátok tartani? Vesztek fel hitelt? És a hasonló kérdések végeláthatatlan sora. NEM. TUDJUK. NEM. ÉRDEKEL. MÉG. NEM.

4. A vicceskedők

Ilyen is minden családban, baráti körben van. Aki lesi, hogy iszol-e alkoholt az összejöveteleken, vagy gyanakodva nézegeti a hasadat. És van, aki szóban is megnyilvánul. És nálatok mikor jön a baba? A te hasad is kerekedik? Hogyhogy iszol? Nem árt a babának? Fiú lesz, vagy lány? Haha. Felfogtuk. Két ember csak és kizárólag akkor házasodhat össze, ha becsúszott egy gyerek. Ja, nem.

Illetve ide tartozik az is, aki megkérdezi, hogy mi van akkor, ha szakítunk az esküvőig... Mi van? Mi..mi van?

5. A mindenttudók / kapcsolat-sznobok / önjelölt tanácsadók

Aki megmosolyog, mintha azt mondaná, hogy: Hát igen, mi is tartottunk itt. Most még milyen könnyű nektek. Majd megnézzük mennyire lesztek boldogok házasként / gyerekkel. 

Aki azt gondolja, hogy a nagy felhajtás az eljegyzés körül csakis azért lehetett, mert valamit ellensúlyozni akarunk. (Tipikusan az az ember, aki megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartja, hogy a nagyszájú pasiknak kicsi a pöcsük.) 

Aki túlanalizálja a dolgokat: Miért pont most? Öt éve vagytok együtt..ha három évig nem volt lánykérés, akkor a kapcsolat úgyis bukta. Ilyenkor a pasi már csak azért szokta eljegyezni a csajt, mert az nyaggatja. vagy a másik véglet: Jézusom, hova siettek, még egyetemre jársz! Most akkor gyerek is lesz?

És az önjelölt tanácsadók csoportja, akik közül néhánynak esetleg nemrég volt esküvője, és elkezd bombázni a tuti tippekkel. Nálam nagyrészt süket fülekre talál, mert még nem kezdtünk el szervezni semmit, így nem is vagyok nyitott az ilyen jellegű információáradatra. Jobb esetben megjegyzem, hogy ha majd ott tartunk, akkor kit lesz érdemes kifaggatni. A csoport másik része, aki azt hallotta..mert a szomszéd unokatesója is most volt koszorúslány egy esküvőn. Bizonyára megkérdőjelezhetetlen értesülések birtokában van, de könyörgöm..amíg nem kérdezünk, addig nem vagyunk kíváncsiak a kéretlen tanácsokra. 

Hát itt tartunk mi 3 hónappal a lánykérés után. Van egy elképzelésünk arról, hogy 2018 őszén szeretnénk tartani az esküvőt, és ennyi. Legalább fél évig még nem is vagyok hajlandó ennél többet tenni az ügyért.