Október

11/04/2015

Az október elég zsúfolt volt, szinte minden szabadnapomon dolgoztam (hétvége+őszi szünet), ráadásul közben írtunk gyógyszertanból, arra is készülni kellett volna. A hónap végén jól lebetegedtem, annyira rosszul voltam, hogy éjjel már mentőt akartam hívni, hogy vigyenek el, vágjanak fel, helyezzenek kómába, nekem mindegy, csak legyek jobban. Szerencsére egyikre sem került sor, megoldódott a történet, de utána még napokig éreztem, hogy gyenge vagyok, szó szerint nem bírtam 5-10 perncél többet talpon tölteni, a gyógyszertan demóra is még úgy mentem be, hogy csak megyek-jövök, és közben remélem nem ájulok el, vagy ilyesmi. Igazából csak azért mentem be, hogy megpróbáljam, hátha szerencsém lesz, és összejön a 80% (nem vizsgafeltétel az évközi számonkéréseken való részvétel). 
Nem történt csoda, nem lett meg a 24 pont, viszont megint felhúztam magam egy csoporttársamon, aki azért jött csak be, hogy kérvényezze a tanártól, hogy hadd írja meg másnap, mert ő Londonban(!) volt a barátjával, nem tudott sem tanulni, sem kipihenni magát. Aztán elkérte a kérdéseket a csoporttól, másnap megírta ugyanezt a dolgozatot, és elérte a 80%-ot. (Úgy van, hogy aki mindkét demót jól írja meg, kaphat vizsgakedvezményt - ez a lényege a 80%-nak)
És igen, tudom, hogy ez az egyetem, és aki leleményes, az többre megy, mint aki csak tanul, de én ezt azért felháborítónak tartom. Mindegy, hagyjuk is, mert regényt tudnék írni azokról a dolgokról, amikkel ez a lány felidegesít, de nem fogok. Az ő dolga, ő számoljon majd el a lelkiismeretével, meg a betegeivel. Én tudom, hogy sosem leszek éltanuló, de amit elérek, azt tényleg vérrel és verítékkel érem el.

Sajnos a reptéren is kedvezőtlen változások álltak be, ezentúl még komplikáltabb lesz a munka, még kevésbé működik bármi is...nem volt eddig eléggé fárasztó. Ennek örömére vasárnap hazajöttem 13 óra munka után (nagyjából du. 5-re értem haza), megebédeltem, majd lefeküdtem, és másnap reggelig aludtam. De az a szomorú, hogy még így sem értem utol magam pihenésben, iszonyú kimerült vagyok.

Azért, hogy valami jót is írjak, elkezdtem agyalni a karácsonyi ajándékokon, és már pár embernek ki is találtam, hogy pontosan mit ajándékozok, illetve még vannak olyan ötleteim, amik egyelőre lógnak a levegőben, még nem tudom lesz-e rájuk szükség, de azért jó, hogy vannak. Azért is fontos ezzel már most foglalkoznom, mert egyrészt decemberben nem lesz rá időm a vizsgák miatt, másrészt mert szeretném kontrollálni a kiadásaimat, és pontosan tudni előre, hogy kinek az ajándékát (vagy a részeit) hol veszem meg és mennyiért, harmadrészt mert ha valakinek külföldről rendelek, biztos szeretnék lenni benne, hogy ideér, negyedrészt (:D) meg majd a hó végi Back Friday alkalmával be tudok szerezni egy csomó mindent jóval olcsóbban, csak addigra tisztában kell lennem a pontos haditervvel. 

Egyelőre kitaláltam anyukámét, a húgomét, a barátomét, a legjobb barátnőmét, és egy másik barátnőmét. Sajnos még rengeteg embernek nincs ötletem: anyum barátja, apu, apu barátnője, mamáék, anyós, após, barátom nővéréék, a húga, illetve a családi húzás szerencsés nyertese (a húzást csak november végén tartják, úgyhogy addig ötleteket kell legalább gyűjtenem, hogy utána az gyorsan és fájdalommentesen megvalósulhasson). Sok mindent magam fogok készíteni, de persze nem tudok, és nem is akarok mindenkinek DIY ajándékot adni (alapvetően férfiaknak sokkal nehezebb).

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe