Sokszor gondoltam, hogy írok, de nehéz leülni, és megfogalmazni a dolgokat. Úgyhogy ehelyett mindig kerítettem egy barátnőt, akivel beültem 1-2-3-4 kávéra, és kibeszéltem mindent, ami a lelkemet nyomta.

Dáviddal besokalltunk, és most lehetőséget keresünk olcsó albérletre, baráti alapon, mert nem bírunk ki még 1 évet otthon. Ez a cigány életmód, a folytonos költözködés, az hogy bőröndből élek, mert kipakolni sincs kedvem, hiszen úgysincs elég hely, ahova tehetném a cuccaimat, mindez már sok. Hogy itt súrlódás van, aztán továbbállunk, és ott is súrlódás van. Augusztus végén/szeptember elején szeretnénk költözni, és már az sem érdekel, ha az albérletre elköltött pénz miatt később lesz csak saját lakásunk..ezt így nem lehet bírni. És tudom, hogy hálásnak kéne lennem, hogy van hol laknom, rengetegen nálunk sokkal rosszabb pozícióból vágnak bele az életbe, de 26-28 évesen egy stabil párkapcsolatban nagyon-nagyon-nagyon nehéz a szülőkkel lakni. Ha meg tudjuk oldani anyagilag, akkor megyünk. Csak rohadt nehéz amiatt, hogy én még full-time egyetemista vagyok, és csak hétvégente dolgozom valamennyit. Gyakorlatilag 1 fizetésből (plusz apukám támogatásából, amiért előre is végtelenül hálás vagyok) kell majd kijönnünk, úgy, hogy mellette tudjunk félretenni a majdani sajátra. De így talán összeházasodni is egyszerűbb lesz...erről majd egy külön bejegyzésben.

Nyáron lesz a legjobb barátnőm esküvőre, és elkezdtük szervezni a lánybúcsút. Komolyan, sose akarjatok lánybúcsút szervezni. Nyolcan vagyunk, és gyakorlatilag mindenki mást szeretne. Persze pár dologban sikerült megállapodni, de még mindig nagyon gyengén állunk, pedig másfél hónapja kezdődtek a levélváltások. És tudjátok még miért ne akarjatok lánybúcsút szervezni? Mert rohadt drága. Ugyanolyan iparág épül rá lassan, mint az esküvőre. Minden szóbajöhető programhoz sokan vagyunk, kivéve, ha lánybúcsú csomagot kérünk, ami alsóhangon fejenként 15ezer forint (a menyasszonyét is mi fizetjük persze), aztán menjünk el koktélozni, meg legyen ajándék, meg csináltassunk fotóalbumot, meg tortát, meg miegymás. És félreértés ne essék, legszívesebben a világ összes pénzét elkölteném a barátnőmre, de nagyon rossz az időzítés. Előtte pont vizsgaidőszak, amikor egyáltalán nem dolgozom, ki kell fizetni a koszorúslányruhát (16 ezer forint), lánybúcsú után 1 héttel esküvő, tehát nászajándék is kell, és őszintén csak púp a hátamon, hogy közel 40 ezer forintot kiadjak egy fél napért. És mindennek a tetejébe még az összeköltözéshez egy csomó mindent be kell szerezni nyáron. 

Bezzeg, ha legénybúcsú lenne...oda kell egy vetkőző csaj, meg egy szórakozóhely és költőpénz alkoholra. És ezzel mindenki egyetértene, nem is lenne mit szervezni rajta...

Na jó, most igazából csak felcseszett az egyik lány, a kioktató stílusával, és a minden ötletet leszarozó leveleivel, muszáj volt kiírnom magamból, mert a barátnőmet mégsem hívhatom fel, hogy megőrjít a lánybúcsúja meg a barátnői... :D

Legközelebb igyekszem egy összeszedettebb bejegyzést kreálni, és tényleg leírni, hogy mi újság az életünkben.