Attól függően, hogy épp optimista, vagy pesszimista hangulatomban vagyok, azt mondhatom: már csak / még három vizsgám van hátra. Most épp a kevésbé derűlátó énem felé billen a mérleg, úgyhogy épp a tököm televan a világgal, meg a sulival. Elfáradtam, az az igazság. Nagyon nehezen veszem rá magam (és napról napra egyre nehezebb) a tanulásra, pedig még itt az utolsó hajrában elő kéne vennem a rejtett tartalékaimat, és befejezni mindent időben..de sajnos most úgy érzem, hogy nincsenek már tartalékaim, vagy csak annyira rejtettek, hogy magam sem találom őket. Az is rápakol egy lapáttal a negatív hangulatomra, hogy 8 napja nem láttam a barátomat, és nagyon hiányzik. Úgy érzem magam mint a mesékben, hogy egy fekete felhő van csak fölöttem, és ontja magából a szart vizet a fejemre.

Holnap mentem volna vizsgázni genetikából, ha tanultam volna rá..de képtelen voltam. Ehelyett csütörtökön megyek magatartástudományból, a genetikát meg elnapoltam jövőhétig. Holnap este pedig átmegyek a barátomhoz, hogy kicsit jót tegyek magammal. Muszáj valahogy feltöltődnöm lelkileg, ahhoz, hogy kibírjam az előttem álló másfél hetet. Kicsit  sajnos leeresztettem azóta, hogy tudom, hogy minden vizsgám megvan a továbbjutáshoz, és nem egyszerű újra erőre kapni, főleg, hogy tényleg rohadtul elfáradtam. De tudom, hogy meg tudom csinálni, csak össze kell szednem magam fejben..azzal, hogy sajnálom magam, nem leszek előrébb. 

Igazából semmi célja nem volt a bejegyzésnek, csak hogy kirinyálhassam magam. Hogy megörökíthessem, hogy megint beijedtem, és átszerveztem a vizsgáimat, és tudassam magammal, hogy megint az utolsó héten fogom csak befejezni a vizsgaidőszakot. Zseniális vagyok.